Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
Pszichológia Online
 
Főoldal /Könyvismertetések / Falus Katalin és Jakab György (szerk.): Gyermekfilozófia
 
 
 
 
mipszi.hu: Új irányok az iskolai tehetséggondozásban
HVG: Bagdy Emőke: Miért veszélyes, ha a gyerek mer nemet mondani?
hetek.hu: Generációkon át hat az iskolai erőszak
hvg.hu: Új vizsgálat: így is csillapítható a fájdalom gyógyszer nélkül
 
Pszichológiai konzultáció Budapesten
Lélekkel az Egészségért Központ
Bee-paletta
Újbudai Nevelési Tanácsadó
Nyomtatható verzió

Falus Katalin és Jakab György (szerk.): Gyermekfilozófia

A 68-as diákmozgalmak után az amerikai Matthiew Lipman filozófiaprofesszor elhatározta, hogy megtanítja a fiatalokat gondolkodni. Mert rájött ám, hogy ez az, ami nem megy nekik!

Amerikában megint kitaláltak valamit. Most éppen a gyermekfilozófiáról van szó, amely nekünk furcsának tűnhet, de szervesen illeszkedik az amerikai demokratikus hagyományokba és a nevelési módszerek amerikai fejleményeibe. A 68-as diákmozgalmak után az amerikai Matthiew Lipman filozófiaprofesszor elhatározta, hogy megtanítja a fiatalokat gondolkodni. Mert rájött ám, hogy ez az, ami nem megy nekik! Gyorsan írt hát néhány történetgyűjteményt, melyekben a történetek kitűnő ugródeszkát nyújtanak a szellem pallérozásához. De hogy ne maradjon félkarú óriás az általa Philosophy for Children-nek, de a hazai szakirodalomban legtöbbször csak PFC-nek nevezett módszer, Lipman gyorsan megalapította az Institute for the Advancement of Philosophy for Children (IAPC) nevű intézetét, ahol az ő vezetésével képződnek a jövő "Szókratészei", akik nem a filozófia fogalomrendszerét kívánják átadni a gyerekeknek, mint egy hagyományos filozófiaórán, hanem a helyes és logikus gondolkodásra akarják rászoktatni őket. Ez az igazi gyerekparadicsom, ahol nem kell kinőni a miért-korszakból, itt a gyerek nyugodtan kérdezheti társait és a tanárát, nem kell attól félnie, hogy megbontja az óra gondosan (?) eltervezett menetét.

A módszer egyik előfutára Carl Rogers, akit Magyarországon inkább pszichológiai munkássága révén ismerünk, de azt már kevesen tudják, hogy a nevelés terén is igen jelentős szerepet játszott. Nevelési módszere lényegében ugyanaz, mint a pszichológiai: önálló, gondolkodó lénynek tekinti az embert, és úgy gondolja, hogy neki csak egyengetnie kell az utat a másik ember fejlődése előtt (vagyis facilitálnia kell annak fejlődését). Az ilyen tanári vagy pszichológiai stílust non-direktívnek, vagyis nem-irányítónak mondjuk.

Lipman is ugyanerre törekszik a maga módszerével, amelyet Szókratész módszeréhez is szoktak hasonlítani: Szókratész beszélgetett az athéni ifjakkal és okos kérdésekkel vezette rá őket új gondolatokra vagy akár tévedéseikre, és kérdéseivel segített tisztázni a kijelentések határait, érvényességét is. Ez a módszer a gyerekek természetes kérdező viselkedésmódját használja ki és nem akarja beléjük sulykolni a "hivatalos" filozófia álláspontját. Egyszerűen hagyja, hogy a gyerekek saját érdeklődésüket kövessék és annyit fedezzenek fel a világból, amennyit akarnak. Ezzel persze már jónéhányan megpróbálkoztak a nevelés történetében, de eddig még nem sikerült megtörni Európában a hagyományos iskolák dominanciáját, amelyekben a tanárok a tudás letéteményesei, és nekik kell kinevelniük azt az embert, amelyet a társadalom megkíván.

Lipman szerint az ő módszere már a harmadik évezred iskolájának előfutára, ami nagyon jól hangzik, de célja egyrészt nem új, legfeljebb a módszere, másrészt kérdés, hogy a jelen fogyasztói társadalmainak szüksége lesz-e a jövőben kreatív emberekre, vagy elég lesz az a néhány, aki ki tudja találni a legújabb fogyasztási cikkeket és még néhányra, akik ezeket rá tudják sózni az "adófizetőkre"...

A három szöveggyűjtemény jó áttekintést ad egyrészt az eredeti amerikai mozgalomról és módszerről, másrészt annak hazai és nemzetközi alkalmazásáról. A válogatásban egymástól eltérő vélemények is helyet kaptak, és a három kötet együtt elég jó kiindulópontot nyújt a témában. A harmadik kötetben már szemelvényeket olvashatunk az olvasókönyvekből és a hozzájuk írt tanári kézikönyvekből, és megismerkedhetünk a hazai próbálkozásokkal is (A Kis Herceg és a Micimackó).

A cikkek nagyszerű ki- és betekintést nyújtanak, nagyszerű gondolatébresztők, és ha abban nem is reménykedhetünk, hogy gyerekeinket majd minden iskolában így fogják okítani, mi otthon csendben még mindig megpróbálkozhatunk...

Turóczi Attila

 
Oldal tetejére
 
 
 
Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
 
 
Copyright, Pszichológia Online, 2002.