Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
Pszichológia Online
 
Főoldal /Könyvismertetések / Márkus Attila: Számok, számolás, számolászavarok
 
 
 
 
mipszi.hu: Új irányok az iskolai tehetséggondozásban
HVG: Bagdy Emőke: Miért veszélyes, ha a gyerek mer nemet mondani?
hetek.hu: Generációkon át hat az iskolai erőszak
hvg.hu: Új vizsgálat: így is csillapítható a fájdalom gyógyszer nélkül
 
Pszichológiai konzultáció Budapesten
Lélekkel az Egészségért Központ
Bee-paletta
Újbudai Nevelési Tanácsadó
Nyomtatható verzió

Márkus Attila: Számok, számolás, számolászavarok

A számok áthatják egész életünket, nélkülük talán a civilizáció el sem kezdődött volna... A számolászavarok pedig komolyan megnehezíthetik e számoktól áthatott világban való eligazodást. Márkus Attila neurológus és pszichiáter, aki több évtizede oktat neurológiát az ELTE-n és a Károli Egyetemen, számos oldalról világítja meg a számolás eddig rejtélyes területét.

Pro Die Kiadó Kft., 2007

288 oldal, 2990 Ft

A könyv címében háromszor szerepel a "szám" szó, mégis azt hinnénk, a matematika lesz a téma, mely kinek kedvenc elefántcsonttornya, kinek iskolai mumus. Arról, hogy "szám", a matematikára asszociálunk, ehhez való viszonyunkra. Egy olyan világ iránt táplált érzéseinkre, amely igyekszik az érzéseken felülemelkedve, minden kétséget kizáró igazságok levezetésére a még inkább minden kétséget kizáró axiómákból.

A számok azonban nem maga a matematika, hanem annak építőkövei, és sokkal inkább áthatják mindennapjainkat - és sokkal prózaibb módon -, mint a rájuk épülő tudomány. Csekkek, bankszámlák, kilobájtok és kilométeróra... Tisztában lenni bizonyos számokkal pedig józan eszünk kritériuma: "Hány éves?" "Melyik évben járunk, milyen nap van ma?" - kérdezik a betegtől, hogy lássák, tudata tiszta, valóságérzékelése ép.

Számokhoz való viszonyunk ugyanakkor nem mindig ennyire józan. Egyik végletet jelentik a számok szerelmesei, ők napi több órát töltenek el imádott számaikkal, és akár "számolózsenikké" is válhatnak. A másik oldalon, lehet valaki számfóbiás is, irtózhat vagy félhet a számoktól.

Lehetnek a számok ijesztőek? Először inkább furcsa, életidegen jelek, amelyekkel nincs mit kezdeni... Talán ilyen lehet a diszkalkuliás gyermek első számélménye. Az átlagos gyerek óvodás korában már érdeklődik a számok iránt: mi mennyi, ki hány éves; és már az iskolába lépés előtt rajzolgat számjeleket. Nem így a diszkalkuliára hajlamos gyerek. Bár szinte mindenben olyan, mint a többiek, a szülő vagy az óvódapedagógus felfigyelhet néhány apróságra. Például a gyermek éppúgy kedveli a szerepjátékokat, mint mások, de a táblás játékokat kerüli, mivel gondot okozna a táblán a lépések kiszámolása. Vagy nem érdeklik a sík- és térbeliséggel kapcsolatos játékok: a puzzle, a legó, a babylon, sőt az építőkockák sem. Feltűnhet az is, hogy ha több egymás után végzendő feladatot kap, a sorrendet keveri; vagy hogy öltözködésnél a ruhadarabok sorrendjét cseréli fel.

Márkus Attila könyvének egyik fő újdonsága a diszkalkulia eredetének feltárása, méghozzá (részben) saját vizsgálatok révén. Kutatótársaival diszkalkuliás gyermekek előtörténetét és különféle teszteredményeit elemezték. Kiderítették, hogy a diszkalkulia rizikótényezői közé tartozik a koraszülöttség vagy túlhordás, az alacsony születési testtömeg, a születés körüli oxigénhiány. Az ilyen körülmények igen gyakoriak, és nem is igazán kivédhetők. Különös módon, mindezek sokkal gyakrabban vezetnek diszkalkuliához, mint mondjuk beszédképtelenséghez. Vagyis a számolási képesség sokkal sérülékenyebb, mint a beszédképesség. Ugyanez igaz az olvasási-írás zavarára is, amellyel a diszlexia sokszor együtt jár. Agyunk design-jában tehát a beszéd központibb elem, mint az olvasás és a számolás...

Ha a könyv elejét lapozgatjuk, a számolásról épp az ellenkezőjét is gondolhatnánk: az egyik fejezetben arról esik szó, hogy a számolási képességnek mély evolúciós gyökerei vannak. A főemlősökön kívül egész jól számolnak a laboratóriumok leggyakoribb "áldozatai", a patkányok is. Nemcsak hogy megtanulnak n-szer lenyomni egy billentyűt jutalomért, hanem közös "nevezőre" hozzák a fény- és hangeffekteket is, vagyis 2 hang éppúgy 2 nekik, mint 2 fény, vagy 1 fény és 1 hang. Ez lenyűgöző számabsztrakcióra - érzékszervi csatornától független számfogalomra - vall egy, az embernél kognitíve jóval egyszerűbb élőlénynél.

Akkor miért ennyire sérülékeny az embernél a számolás? Erre adhat választ a kognitív képességek és az aritmetika viszonyáról szóló fejezet, amelyből kiderül, hogy számolási tevékenységünkhöz több kognitív képesség hatékony összehangolása szükséges. Mi ugyanis nem csak becsüljük a mennyiségeket, mint az állatok és a csecsemők, hanem pontosan számolunk. Ehhez az kell, hogy minden számnak meglegyen a maga külön számjele - ami végtelen sok jelet követelne, ha az emberiség nem találta volna fel a helyiértékes számírás trükkjét. Így már csak annyi számjelre van szükség, ahányas a számrendszerünk. A diszkalkuliásoknál gyakran a számok jelei okoznak gondot, ezek írása, olvasása; de még nagyobb problémájuk van a helyiértékekkel.

A számoláshoz általános kognitív képességekre is szükség van. Ilyen az emlékezet és a figyelem. Állítólag a számolóművészek éppen ezekben emelkednek ki, egyébiránt ugyanolyan módszerekkel számolnak, mint bárki más. A diszkalkuliások viszont gyakran a rövid távú emlékezet (munkamemória) és a figyelem terén gyengék; nem véletlen a közölt vizsgálat által is kimutatott kapcsolat a diszkalkulia és a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) között.

S hogy milyen gyakori maga a diszkalkulia? Meglepő lehet: 5-6 százalék! Ehhez képest a 90-es évek elején még sem a tanárok, sem a szülők nem ismerték ezt a részképesség-zavart (szemben a diszlexiával); nem véletlen, hogy a tolerancia is alacsony volt. Ha a gyerek nem számolt "rendesen", lustának, butának, legrosszabb esetben "hülyének" bélyegezték. A szülők azt sem tudták, milyen intézményhez fordulhatnának. Maradt a végtelenségig tartó korrepetálás: külön tanár, vagy maga a szülő foglalkozott a gyerekkel. Mivel azonban senki nem tudta, hogy diszkalkuliáról van szó, és hogy ilyen esetekben csak nagyon lassú fejlődésre lehet számítani (s ennek is örülni kell), mindkét részről folyamatos volt a sürgetettség - lépést tartani az amúgy is egyre gyorsabb tempót diktáló tanmenettel -, állandó volt a frusztráció, s a gyereknél komoly önértékelési zavar alakult ki.

Ma már szerencsére törvényi szabályozás segíti a részképesség-zavarokban szenvedőket: felmentést kapnak az iskolai matematika (nemcsak az értékelés) alól, joguk van speciális oktatásban részesülni, és más tárgyat választani az érettségin.

Fontos lenne ugyanakkor, hogy ne csak az erre specializált kutatók és diszkalkulia-terápiát végző szakemberek, hanem a szülők, az óvodapedagógusok, a tanítók és tanárok - köztük a szaktanárok is - tisztában legyenek a diszkalkulia okaival és természetrajzával. Ezért - a kutatók és pszichológus-, pedagógushallgatók mellett - ők Márkus professzor könyvének fő címzettjei.

A szülőknek, óvodapedagógusoknak fel kell ismerni a korai jeleket, és minél előbb elkezdeni a számok megfelelő "adagolását" és "tálalását". A tanítónak meg kell tudni különböztetni a gyenge matematikai teljesítményt és a diszkalkuliát - csak lusta a gyerek, "sikkből" hanyagolja a matekot, vagy nem jól magyarázták el neki mondjuk a törteket? Vagy épp szorgalmas, betanul egy-egy feladattípust és "átmegy", de nincs megalapozott számfogalma, vagyis diszkalkuliás?

A szaktanároknak tudnia kell a gyerek diszkalkuliájáról, mivel akadályozhatja tantárgyuk elsajátítását. Nyilvánvaló, hogy a fizika nagyrészt maga is matematika, de ide tartoznak a kémiapéldák és a periódusos rendszer is. A biológiát viszonylag meg lehet úszni számok nélkül, de abban is ott leselkednek a genetikai feladványok... A földrajzot és a rajzot alattomosan hatja át a matematika: térképet olvasni, vaktérképet kitölteni, ehhez síkbeli tájékozódásra van szükség; a kocka-, gúla- és ezekből készült csendéletek ábrázolásához pedig térbelire. És a humán oldal sem mindig humánus: a számos történelmi esemény sorrendiségét meg kell jegyezni, nem szólva az évszámokról, amelyeket a számoktól idegenkedők (is) kínlódva tudnak csak bevésni. Végül, de elsősorban, a zene ugyan mindenkié, de a kottaolvasás- és írás a diszkalkuliáson kifoghat...

Mielőtt azt hinnénk, a diszkalkuliás gyerek semmiben nem túl jó, le kell szögezni: vannak köztük kiemelkedő tehetségek, és vannak "igen magas intelligenciaövezetbe" tartozók (ma már lehet korrigált IQ-t számítani úgy, hogy a számolási alteszt eredménye ne rontsa le a többiét). A diszlexiára ugyanez igaz, de ez közismertebb: egyes zsenikről el is terjedt, hogy azok voltak. Így Einsteinről (bár alaptalanul), vagy a filozófus Wittgensteinről.

Apropó diszlexia: Márkus Attila könyvének párja lehetne Csépe Valéria: Az olvasó agy - kis időkülönbséggel jelent meg e két nagy hiánypótló munka. Kezünkbe véve őket, talán áthat annak reménye, hogy eljött a pedagógia "szép új világa"; hogy az ítélkezést felváltja a megismerés; hogy részképesség-zavara miatt többé nem sodródik majd úgy minden 20-ik gyermek az oktatás (és sokszor, nem túlzás, az élet) peremére. E két könyv olvastán világossá válik: a számtan és az olvasás éppúgy "készségtárgyak", mint az ének-zene vagy a rajz; ebből következően nem szolgálhatnak a gyermek értékelésének és önértékelésének alapjául. Minél jobban megismertetjük a különféle disz-ek lényegét, annál kevésbé lesz a diszkalkuliás vagy a diszlexiás gyerek környezete homályos ellenérzéseinek tárgya - mely ellenérzések mindig a "másnak" és ismeretlennek szólnak.

Jakabffy Éva

 
Oldal tetejére
 
 
 
Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
 
 
Copyright, Pszichológia Online, 2002.