Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
Pszichológia Online
 
Főoldal /Könyvismertetések / Feldmár András: Feldmár mesél - Egy terapeuta történetei
 
 
 
 
mipszi.hu: Új irányok az iskolai tehetséggondozásban
HVG: Bagdy Emőke: Miért veszélyes, ha a gyerek mer nemet mondani?
hetek.hu: Generációkon át hat az iskolai erőszak
hvg.hu: Új vizsgálat: így is csillapítható a fájdalom gyógyszer nélkül
 
Pszichológiai konzultáció Budapesten
Lélekkel az Egészségért Központ
Bee-paletta
Újbudai Nevelési Tanácsadó
Nyomtatható verzió

Feldmár András: Feldmár mesél - Egy terapeuta történetei

"A terápia nem tanítás. Én nem tanítok semmit, amikor egy pácienssel vagyok. A terápia nem más, mint egy élmény." Három rövid mondat, amelyek mégis nagyszerűen kifejezik Feldmár András pszichoterápiával kapcsolatos hitvallását, és összegzik évtizedek terápiás tapasztalatát. Feldmár mesél. Emberi történeteket. Emberként.



Jaffa Kiadó, 2007
164 oldal, 2490 Ft



Az utóbbi évek talán egyik legnépszerűbb magyar pszichológusa szól hozzánk e könyvön keresztül. Itthoni előadásain garantált a teltház, írásai pedig kézről kézre járnak. A Feldmár mesél vezérfonalát a 2006. októberében Magyarországon megtartott előadások adják. Könyvére ugyancsak jellemző a szerzőtől megszokott közvetlenség, úgy érezhetjük, mintha mi is a hallgatóság soraiban ülnénk.

Feldmár írásában ezúttal hosszabb-rövidebb, valódi hús-vér emberekkel megtörtént eseteket olvashatunk, talán ezért is annyira személyes a könyv üzenete. Nincs benne szó pszichológiai elméletekről, modellekről, a terápia írásba fektetett szigorú szabályairól, de talán csalódnánk is ha ezzel találkoznánk. E helyett sorsok és életek elevenednek meg, miközben lassan kibontakozik a Kanadában élő magyar pszichoterapeuta módszere is. Együtt próbáljuk megfejteni, vajon mi okozhatta egy asszony teljes hallgatását a terápia első három hónapjában, vajon miért nem akar a dúsgazdag apa fia többé iskolába járni, miért vannak több órás emlékezetkiesései az öccse öngyilkosságáról pont a születésnapján tudomást szerző nőnek vagy miként él még nyolc évet a halálos rákdiagnózis után a mások felé megnyíló férfi. Hihetetlen ellentmondásnak hangzik, de feltárul előttünk a Feldmár-módszer, ami valójában nem is létezik. "Mert egy jó Feldmár Andrásra nincs terv. Azt kitalálom percről percre." Az ő módszere egyszerűen "csak" a pácienssel való együttlét. A közvetlen, a szó igazi értelmében vett emberi kapcsolat, a jelen pillanat terápiában való lehető legteljesebb megélése, a szerepek lerakása és önmagunk őszinte felvállalása. Igazán csak ekkor találkozhat egymással terapeuta és páciens, ekkor válhat a terápiás élmény a változás beindítójává, a szabadság felé tett első lépéssé. Ezzel valósíthatjuk meg legjobban a terapeuta szó eredeti görög jelentését, vagyis hogy jelen vagyunk és odafigyelünk.

A könyvben mindvégig bíztatást kapunk, hogy mi magunk is merjük félretenni szerepeinket, tanuljunk meg sok kis nemet mondani, ne járjunk úgy, mint sokan, akik öngyilkossági kísérlettel vagy elméjük megbomlásával kénytelenek egy nagy nemet mondani a múltban ki nem mondott sok kis nem helyett. "Mert az embernek előbb-utóbb magához kell ölelnie életét"- idézi a szerző Arthur Miller egyik darabját. Önkéntelenül is felvetődnek bennünk kérdések: mi mikor, az élet melyik területén játszunk szerepeket? Van-e igazi kapcsolatunk a minket körülvevő emberekkel? Saját céljainkat követjük-e vagy még mindig a gyerekkorunkból magunkkal hozott láthatatlan programokat éljük és teljesítjük be? Vajon mi hogyan értelmezzük a szeretetet, a mi szeretetünk igazi-e vagy csak puszta vágyódás és birtoklási igény?

Mindeközben pedig Feldmár András közérthetően, egyszerű fogalmakkal mesél terápiás tapasztalatairól; szinte észrevétlenül megtudjuk, hogy meddig terjed a terapeuta felelőssége és milyen körülmények között vethet véget a terápiának, vagy éppen mikor nem szabad elvállalnia azt, feltárulnak az emberi döntések tudatalatti mechanizmusai, egyes családdinamikai működések, de kiderül az is, milyen tragikus következményekkel jár a jól ismert kettős kötés. Mindezt pedig úgy teszi, hogy a fenti fogalmak talán egyike sem szerepel a könyvben, nem kell tehát a laikus számára nehezen értelmezhető pszichológiai szakkifejezésekkel megküzdenünk.

Rendkívül olvasmányos könyvet tartunk kezünkben tehát, amely jól ötvözi a kellő mértékű szakmaiságot, a pszichológia népszerűsítését és az önismeretre való finom ösztökélést. Mindezt megfűszerezve pár önéletrajzi adattal, bepillantást kapunk a szerző életének jelentős pillanataiba is. Látjuk magunk előtt a szülei válása után anyjával és nagyanyjával élő gyermeket, aki tizenéves korának végéig nem is volt képes saját szemével, az anyai befolyástól függetlenítve magát tekinteni édesapjára. Megtudhatjuk, hogy miként gondol vissza a szerző egykori önmagára, a 16 éves fiatalemberre, aki 1956 karácsonya után éppen édesapja javaslatára elhagyja hazáját, és saját bevallása szerint maximum annyi ambíció és cél lebeg szemei előtt, hogy órás vagy matematikus legyen. Szerencsénkre, legyünk kicsit önzők, nem így történt, és a matematika világa szegényebb, a pszichoterápiáé pedig gazdagabb lett Feldmár Andrással.

A szerző az utószóban ezt írja: "nagyon jó volt Magyarországon, jó az anyanyelvemen beszélni, mindig öröm és élmény nekem Magyarországon előadni." Reméljük nekünk is sokszor lesz még részünk ebben az élményben, és Feldmár András tovább mesél majd nekünk.

Dudás Ferenc
2007. április

 
Oldal tetejére
 
 
 
Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
 
 
Copyright, Pszichológia Online, 2002.