Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
Pszichológia Online
 
Főoldal /Könyvismertetések / Arató Mihály: A másik: NEM?! Nőkről és férfiakról - nőknek és férfiaknak
 
 
 
 
mipszi.hu: Új irányok az iskolai tehetséggondozásban
HVG: Bagdy Emőke: Miért veszélyes, ha a gyerek mer nemet mondani?
hetek.hu: Generációkon át hat az iskolai erőszak
hvg.hu: Új vizsgálat: így is csillapítható a fájdalom gyógyszer nélkül
 
Pszichológiai konzultáció Budapesten
Lélekkel az Egészségért Központ
Bee-paletta
Újbudai Nevelési Tanácsadó
Nyomtatható verzió

Arató Mihály: A másik: NEM?! Nőkről és férfiakról - nőknek és férfiaknak

Számtalan vita tárgyát képezik a férfiak és nők közötti különbségek. Újabb adalék az örök témához.

A könyv címe két dolgot is sugall: A nemi szerepek megértéséről, kialakulásáról, különbségeiről értékelő elemzéseket várhatunk. A másik asszociáció "de Beauvoir: A másik (második) nem" című könyvének (Gondolat, 1969), szellemének elutasítása. A második kritériumban nem is csalódik az olvasó. Az eltérő nemi tulajdonságok és szerepek nem minősíthetik második (másodrangú) neműeknek a nőket. De mi az oka, gyökere, a nemek eltérő szerepeinek, képességeinek, érzelmi világuknak?

A könyvet három szerzőtárs írta. Négy fő részre tagolódik. Az első, "etiológiai" (oknyomozó) részt, a főszerző Dr. Arató Mihály professzor írta, aki többek között a depressziók gyógyszeres terápiájának és az agy anatómiai, neurológiai kutatásának egyik világszínvonalú képviselője hazánkban. A második fő részt Dr. Somogyi Andrea pszichiáter írta, főleg a nőket érintő hormonális változásokkal kapcsolatos jelenségekről, mint pl. a premenstruális szindróma, a gyermekágy, klimax… Szemléletében a biológiai háttér megvilágítása mellett, az érző pszichiáter rugalmasabb determinizmusa is átüt. A harmadik fő részt Dr. Vizi János írta, aki a nemi szerepek különbözőségénél genetikai és szociálpszichológiai szempontokat egyaránt figyelembe veszi. Figyelmet fordítva a nemi különbségek szerepproblémáira, szexuális problémáira is. Ez utóbbi két rész hasznosabb, hétköznapokra jobban lefordítható támpontokat ad. A negyedik szakasz újra a férfi - női tulajdonságok különbözőségét tárgyalva, immár az orvosi biologizmus mellőzésével. A könyv címe és szerkezete alapján nem egyértelmű, hogy a könyvet Arató Mihály szerkesztette-e, vagy szerzőtársak Vizi Jánossal és Somogyi Andreával.

Az első rész (71. oldalig) kemény tárgyilagossággal tárja elénk a kémiai anyagokkal kapcsolatos ismereteket, a genetikai és a biológiai valóságot. A nő és férfi különböző agyi lehetőségekkel születik. A darwini evoluciós elméletbe ágyazva ennek funkcionális ésszerűségére is magyarázatot kapunk. Arató Mihály a könyv elején leszögezi elfogultságát a biológiai mechanizmusok iránt. Ez őszinte hitvallásnak tűnik, de a fejezeteiben mintha kissé önkényesen szelektálna a kutatási tények között. Láthatóan mellőzi a szociálpszichológiai kutatások irodalmát és eredményeit, néhol csak ezek kritikájára utal. Ezért következtetéseinek hangsúlya egyoldalú. Példaként említem, hogy csak olyan kutatást említ, mely szerint a homoszexuális irányultság kialakulását biológiai tényezők okozzák. Vagy pl. a nők, nemi hormonaik aránya miatt "civilizáltabbak, azaz jobban képesek kontrollálni agresszív és szexuális indulataikat." Gondoljunk csak bele, kinek milyen tapasztalata van, egy ilyen általánosítással kapcsolatban...

Az ilyen és ehhez hasonló megállapítások keverednek a tudományosan helytálló tényekkel: a férfiak általában jobbak a térlátási feladatokban, az építészetben, szobrászatban, a matematikai logikában. A nőknek jobb a beszédképessége, verbalitása, arcfelismerésük, rendszeretetük. (Ez utóbbiak is genetikai alapon? Vagy mert az evolúció során ez volt előnyös az emberiség számára?)

Meggyőzőek a tények a pszichopatológiai statisztikákat illetően: a nők szorongóbbak, gyengédebbek, öngyilkossági kísérleteknél enyhébb, finomabb módszereket alkalmaznak, gyakoribbak az evési zavaraik. A férfiak magabiztosabbak, öngyilkossági kísérlet esetén az agresszívebb módszereket választják. Szegényebb az érzelmi életük, fejletlenebbek szociális készségeik. Több közöttük a fiatalkorban kezdődő skizofrénia. A nagyon alacsony és a nagyon magas intelligenciaértékek közti különbségek (az IQ szórása) magasabb a férfiaknál. Az anyák által örökített kimagasló intelligencia valószínűsíthető a szerző irodalmi utalásai alapján.

A második fő részben, Somogyi Andrea szisztematikusan sorra veszi az általa kiválasztott témákat. Pl. felhívja a figyelmet, hogy a fogamzóképes korú nők öngyilkossági kísérleteinek aránytalanul nagy része a menstruáció körüli időszakra esik. A biológiai magyarázat: a progeszteron depresszióra hajlamosít. Nem kutatási eredménnyel támogatva ugyan, de felmerül, hogy az emancipációban "szerepe van a nevelésnek, a szocializáció során kialakult beállítódásnak, elvárásoknak is." Támpontokat találunk a szülés utáni depressziókra és pszichózisokra vonatkozólag is.

Dr. Vizi János pszichiáter fejezetei különös figyelmet érdemelnek. Összetett, a hétköznapi életben felhasználható szemlélete és mondanivalója van. Bár mindjárt az elején egy súlyos bakival indít: "Az emberi magzat neme már a méhen belüli fejlődés korai szakaszában eldől." Természetesen ez már korábban, a fogamzás pillanatában eldől. (Dr. Vizi János megjegyzése a
kritikára 1.
) Kérdésként felveti, hogy lehet-e a magasabb rendű állatoknak orgazmusuk. De azt nem kérdezi meg, van-e nemi ösztöne az embernek, illetve ha van, milyen formában? A nemi szerepek kialakulásban az író korszerű, szociálpszichológiai, tanuláselméleti tényezőkre is utal. Kétségeink ezekkel kapcsolatban is felmerülnek. Pl. milyen kutatási adatra alapozza azt az állítását, hogy "a szexuális aktusok sűrűsége az iskolai végzettséggel egyenes arányban csökken."? (Dr. Vizi János megjegyzése a kritikára 2.) Elírás lehet, hogy a férfiaknál idősebb korban az ejakuláció utáni ingerelhetetlenségi (refrakter) fázis napokig is eltarthat. Szerintem itt inkább motivációhiányról van szó.

Szakmailag igen jó színvonalúak a szexuális hiedelmekkel és funkciózavarokkal foglalkozó fejezetek! Ezeket nem is részletezem, csak egy számomra is új, meggyőző gondolatsort engedjenek meg: "A TV-ből éjjel-nappal a "tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés" és a természetes szagok szalonképtelenségének, azok elnyomására való törekvések szuggesztiója ömlik. Újra leszögezzük tehát, hogy elfogadható személyi higiené mellett a női nemi működések a szexuálisan érintett férfi számára izgatóak..."

A negyedik szakaszban újra előkerülnek a férfi-női személyiség-különbségek témái. Információim szerint ezt záró részt is a "főszerző", Arató professzor írta. Pl: "a húsételek elkészítésében a férfi mesterszakácsok remekelnek. A tésztákban viszont a nők jobbak…" No és miért? A pszichológia és a pszichiátria szakmája is elnőiesedik. Néha a nők jobban ítélik meg a kóros lelki tüneteket. A legvégén még megajándékoz minket a szerző egy gondolati paradoxonsorral: milyen konfliktusba kerülhetnek egymással a nemi szerepek?

A könyv struktúrájába jobban illett volna, ha a biológiai rész a végére kerül. Így olvasmányosabb, hasznosíthatóbb lett volna a könyv, mind az érdeklődő laikusok, mind a szakemberek számára.

Mindenkinek ajánlom e könyvet, akiket érdekelnek a nemek közötti lelki, érzelmi, készségbeli különbségek, és a szexuális zavarok kérdései.

Dr. Vizi János válasza Molnár Tamás kritikáira:

1. Csak a genetikai neme dől el a fogamzás pillanatában, a hétköznapi életben inkább nemként kezelt genitális nem természetesen csak jóval később - ld. Például Szentágothai: Funkcionális anatómia - vonatkozó fejlődéstani fejezeteit. Nem is szólva arról, hogy egy "hairless woman"-ról - genetikailag XY - általában a serdülőkorában derül ki, hogy miért nem menstruál.)

2. Több ilyen kutatási adat van, többek között magyar is. Ahol vizsgálták, mindenhol az jött ki, hogy a szexet az iskolázottabb társadalmi rétegekben később kezdik és ritkábban művelik.

Molnár Tamás

 
Oldal tetejére
 
 
 
Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
 
 
Copyright, Pszichológia Online, 2002.