Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
Pszichológia Online
 
Főoldal /Könyvismertetések / Donna Wiliams: Autizmus - Egyes szám első személyben
 
 
 
 
mipszi.hu: Új irányok az iskolai tehetséggondozásban
HVG: Bagdy Emőke: Miért veszélyes, ha a gyerek mer nemet mondani?
hetek.hu: Generációkon át hat az iskolai erőszak
hvg.hu: Új vizsgálat: így is csillapítható a fájdalom gyógyszer nélkül
 
Pszichológiai konzultáció Budapesten
Lélekkel az Egészségért Központ
Bee-paletta
Újbudai Nevelési Tanácsadó
Nyomtatható verzió

Donna Wiliams: Autizmus - Egyes szám első személyben

Vajon képesek vagyunk-e elképzelni, hogyan ismeri meg a világot az autista? Donna Williams első kézből ad számunkra információt ehhez, hiszen ő maga is autizmussal él. A más számára megtapasztalhatatlan belső élmény megosztása hátborzongató, e könyv ráadásul szakértők számára is kielégítő olvasmány.

Életrajzi írásai után az autizmussal élő írónő ezúttal átfogó igényű szakkönyvvel állt elő. Az eredmény meglehetősen izgalmas műfaj – a saját tapasztalatok kritikai szűrőjén átrostált szakmai áttekintés. Sajátosan keverednek az objektív és szubjektív elemek: a tudományos összefoglaló munkák nyelvezete a hivatkozás szinte teljes hiányával, a személyes élménybeszámolók vallomásszerű intimitása az esetismertetések elfogulatlan nézőpontjával párosul. Mindezt pikánssá fűszerezi a kötet szerkesztésében, s a szövegezésben is felsejlő struktúrateremtési igény és a szerző törekvése, hogy fogalmi tisztaságot teremtsen a jelenségek számára sokszor kaotikusnak tűnő világában.
Autizmus

A jelenleg elfogadott pszichiátriai diagnosztika szerint a következő problémák gyermekkortól fennálló egyidejű jelenléte esetén gyanakodhatunk autizmusra:
-Furcsa, konvencióktól eltérő társas viselkedés, a társas kapcsolatok hiányosságai
-Sajátos, a helyzetnek vagy a társas konvencióknak nem megfelelő kommunikáció, szokatlan nyelvhasználat, esetleg a nyelvhasználat teljes hiánya
-Sablonos, ismétlődő viselkedésformák és érdeklődés, ragaszkodás a megszokott rutinokhoz és rituálékhoz
Forrás: BNO-10


Az első öt fejezet a fenti kettősséget viszonylag kevéssé mutatja. Általános tudnivalókat ismertet az autizmussal kapcsolatban, a kézikönyveknél jóval élvezetesebb, képzeletbeli esetbemutatásokkal illusztrált, és főleg sokkal árnyaltabb módon. A teljes palettát felölelve ismerteti és kritikai észrevételekkel kommentálja a különféle megközelítéseket és terápiás módszereket. Magyar olvasó számára elképesztően széles a paletta: szó esik viselkedésmódosításról, ölelésterápiáról, szenzoros integrációs technikákról, auditoros tréningről és színezett lencsékről, az agy biokémiájának gyógyszeres és étrendi módosításáról, homeopátiáról, reflexológiáról és pszichoterápiáról egyaránt. A szerző az eredeti kötet végén bőséges címlistát bocsát az érdeklődők részére az autizmussal foglalkozó szervezetekről és kiadványokról. A magyar kiadás a hazai lehetőségekről tájékoztat.

Donna Williams szemléletét az áttekintett szakirodalom mellett természetesen saját és szintén autizmussal élő férje személyes élményei, valamint a vele levelezésben álló több száz sorstársa tapasztalatai formálták.
Az egyetlen minden esetre érvényes koncepció vitathatóságát az "autista" szó macskakörömbe tételével mindvégig jelző szerzőnő a tünetek kialakulásában a következő folyamatot hangsúlyozza:

  1. Bizonyos okok különféle információfeldolgozási problémákhoz vezetnek, melyek nehezítik mindennapi élethez való alkalmazkodást (e nehézségeket rendszerezi a 6-7. fejezet).
    Ilyen információfeldolgozási nehézséget jelent például, ha az agy a környező ingerek közül képtelen kiszűrni az adott helyzet szempontjából fölösleges ingereket.
  2. A világról ilyenformán töredékes, nehezen általánosítható és súlyozatlan információval rendelkező egyén különféle módon igyekszik ellensúlyozni nehézségeit (a tudattalan kompenzációkkal a 8. fejezet, a tudatos stratégiákkal a 9. fejezet foglalkozik), ezek az öngyógyító törekvések azonban nem mindig sikeresek, s sokszor maguk is gátolják a "normálisnak" tekintett alkalmazkodást.
    Akaratlan kompenzáció többek között az, ha az agy "egy-csatornás" működésmóddal védi magát a túlterheléstől, vagyis egyetlen modalitásra szűkíti információfeldolgozását. Ilyenkor természetesen a párhuzamosan több forrásból érkező üzenet hiányosan kerül kódolásra, vagyis a látottak vagy hallottak egy része elvész.
    A jelentésében nem mindig összefüggőnek felfogott világban sok autizmussal élő gyakran tudatos stratégiákkal igyekszik rendet és biztonságot teremteni. Ilyen például a szabályok és definíciók tanulása vagy bizonyos helyzetek sorrendjének rögzítése. Sokszor éppen e kognitív mankók eredményezik az autizmussal élők merev rugalmatlanságát.
  3. Segítségként azonosíthatjuk tehát a nehézségeket, a tehermentesítés érdekében az információfeldolgozás sajátos módjához igazíthatjuk a környezetet, és megtámogathatjuk a kompenzációs stratégiákat (a különböző területeken alkalmazott stratégiákról a 9-13. fejezetben olvashatunk, hasznos és praktikus tudnivalókat pedig a függelék tartalmaz).
    Kívülről felkínált segítség lehet többek között, ha ingerszegény, világosan strukturált környezetet biztosítunk az információbefogadáshoz. A szerző számára például megnehezíti a beszédértést, ha az arcon tükröződő érzelemkifejezések, gesztusok, vagy a hanglejtés eltereli figyelmét a tartalomról – számára tehát ezek kiiktatása könnyíti a befogadást.
Autizmussal élni

A köznyelv még ma is, szakmai körökben pedig hosszú éveken át autistáknak nevezték az autizmussal diagnosztizált embereket. Ma már azonban az autizmussal élő elnevezést használjuk, összhangban azzal az igénnyel, hogy eltérő pszichés működésmódot és nem stigmatizáló betegségkategóriát említsünk vele.

Végighúzódó szempont, és a könyv utolsó fejezeteiben külön hangsúlyt kap a sajátos információfeldolgozásnak a személyiségre és énkép alakulására való hatása. Kézenfekvő lenne mindezt a patológia körébe sorolni, kézenfekvő lenne a segítő szándékú, pozitív beavatkozásoktól a személyiség "fejlődését" is várni. A könyv legfontosabb üzenete azonban éppen a személyiség és az emberi méltóság tisztelete. Felkínálhatunk változásokat és alternatívákat, de mindenek fölött tiszteletben kell tartani a megsegíteni kívánt személy választását – választásában ugyanis egyénisége tükröződik. Segíthetünk ugyan az alkalmazkodást nehezítő működésformáktól megszabadulni, de tisztában kell lenni, hogy ezzel személyiségének építőkockáitól fosztjuk meg, s időt kell biztosítani, hogy a változásokat újra integrálhassa énképébe.

"Az élet több mint engedelmesség, a cselekvés és megnyilvánulás is több mint gyakorlatozás és a célhoz vezető út. Az élet bizonyos értelemben maga a jutalom is. Egy-egy villanásra már megtapasztaltam ezt, remélem, hogy egyszer nemcsak elmélet lesz ez számomra, hanem folyamatos és átélhető valóság."

Kiss Kinga
2001. november

 
Oldal tetejére
 
 
 
Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
 
 
Copyright, Pszichológia Online, 2002.