Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
Pszichológia Online
 
Főoldal /Könyvismertetések / Eric Berne: Sorskönyv
 
 
 
 
mipszi.hu: Új irányok az iskolai tehetséggondozásban
HVG: Bagdy Emőke: Miért veszélyes, ha a gyerek mer nemet mondani?
hetek.hu: Generációkon át hat az iskolai erőszak
hvg.hu: Új vizsgálat: így is csillapítható a fájdalom gyógyszer nélkül
 
Pszichológiai konzultáció Budapesten
Lélekkel az Egészségért Központ
Bee-paletta
Újbudai Nevelési Tanácsadó
Nyomtatható verzió

Eric Berne: Sorskönyv

"Minden ember már kora gyermekkorában elhatározza, hogyan fog élni, és hogyan fog meghalni, és ezt a tervet, amelyet minden lépésünkkel magunkkal hurcolunk - ezt nevezzük Sorskönyvnek." Sokan szívesen megválnának ettől a tehertől.

Miután a Sorskönyv alcíme - "az Emberi játszmák folytatása" - elriaszthatja azokat, akik még nem olvasták Berne játszmaelemzéseit, sietünk leszögezni: a Sorskönyv önmagában is megáll. Úgy folytatása az Emberi játszmáknak, ahogy a hagyományos gimnázium az általános iskolának. Előröl taglalja az anyagot, részint felzárkóztatás céljából, részint pedig azért, hogy kiderüljön: mégiscsak bonyolultabbak az összefüggések, mint eddig gondoltuk.

Berne újabb írásában ugyanis még átfogóbban elemzi az Emberi játszmákban már bemutatott tranzakciók (például dicséretek, támadások) hatásait. Bemutatja, hogy a társas érintkezés eme aktusai már gyermekkorunkban meghatározzák, milyennek látjuk a világot és benne önmagunkat. Erre a szükségszerűen pontatlan világképre alapozva azután hosszú távú döntések sorozatát hozzuk meg. Elhatározásaink összefüggő, egész életünkre szóló forgatókönyvet alkotnak, melyet Berne sorskönyvnek nevezett el.

A továbbiakban a sorskönyvben rögzített műfaj és szerepek sajátosságai határozzák meg, hogyan viszonyulunk a cselekményhez, a többi szereplőhöz, valamint önmagunkhoz. Tragédia magányos hőseként küzdhetjük végig életünket, hogy aztán szükségszerűen elbukjunk, esetleg egy komédia szerencsétlen figuráját alakíthatjuk, akinek egyedüli vigasza az, hogy legalább addig foglalkoznak vele az emberek, amíg nevetnek rajta. Számtalan lehetőség áll előttünk, de ha már egyszer választottunk, nehéz kilépni a szerepek kötöttségeiből. Annyira nehéz, hogy valódi meglepetést gyakran az utolsó felvonás sem tartogat, a sorskönyv még halálunk pillanatára is pontos instrukciókat rejt.

Berne elméletét többek között Sigmund példájával illusztrálja, akinek sorskönyvében az állt, hogy nagy emberré kell válnia. Mivel hiába próbált bekerülni a felsőbb társaságokba (a Mennyek Országába), a Pokolban (a Tudattalan Birodalmában) vált legfőbb tekintéllyé.

Sigmund Freud sorskönyvének elemzése - mert talán megkockáztathatjuk: a példa a pszichoanalízis megalapítójáról szól - Berne tollából valóban hitelesnek tűnik. Ha másért nem, hát azért, mert feltűnő hasonlóságot mutat bizonyos Eric sorskönyvével, melyben szintén jelentős cél lehetett az elismertség. Ezt abból gyanítjuk, hogy - a szerző hasonlatát plagizálva és továbbgondolva - Eric rögtön a Pokolban keresett babérokat (pszichoanalitikusnak készült), majd amikor ott elbukott, megalapította a Tranzakcionális Analízis Birodalmát.
A sorskönyvi megnyilvánulások feltehetőleg kevéssé megrázóak annak, aki az örök nyertes szerepét játssza, különösen, ha közben a jó oldalon áll. De miért fogadjuk el az olyan gyermekkori programozást, amely egész életünkben sorozatos kudarcokra kárhoztathat? Berne szerint a szülői szeretet elnyeréséért, és mert - jobb híján - a vesztes sorskönyv is ad valamiféle célt életünknek. Felnőttkorunkra pedig már annyira hozzászokunk az általa kijelölt keretekhez, hogy csak arra figyelünk fel a világból, ami beleillik sorskönyvünkbe, és észre sem vesszük, hogy a gyermekkorunkban kiválasztott szerepünknek megfelelően viselkedünk a már eleve egyoldalúan észlelt helyzetekben.

Mielőtt az olvasón a fatalizmus borús gondolatai vennének erőt, Berne azt is kifejti, hogy a helyzet mégsem reménytelen. Lelki fejlődésünk során ugyanis legtöbbünknek önállóan is sikerül többé-kevésbé függetlenítenie magát sorskönyvétől. Pszichológus közreműködésével persze ez a folyamat felgyorsítható és tovább mélyíthető.


Berky Tamás

2000. november

 
Oldal tetejére
 
 
 
Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
 
 
Copyright, Pszichológia Online, 2002.