Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
Pszichológia Online
 
Főoldal /Könyvismertetések / Daniel Goleman: Érzelmi intelligencia
 
 
 
 
mipszi.hu: Új irányok az iskolai tehetséggondozásban
HVG: Bagdy Emőke: Miért veszélyes, ha a gyerek mer nemet mondani?
hetek.hu: Generációkon át hat az iskolai erőszak
hvg.hu: Új vizsgálat: így is csillapítható a fájdalom gyógyszer nélkül
 
Pszichológiai konzultáció Budapesten
Lélekkel az Egészségért Központ
Bee-paletta
Újbudai Nevelési Tanácsadó
Nyomtatható verzió

Daniel Goleman: Érzelmi intelligencia

Bizonyára mindenki hallott már az érzelmi intelligenciáról, de azt talán kevesen tudják, hogy a fogalmat eredetileg egy újságíró, nevezetesen Daniel Goleman nevéhez köthetjük, aki adatokat gyűjtött, kísérleti eredményeket elemzett és sorra járta híres pszichológusok dolgozószobáit.

Forradalmi könyvet írt Goleman, műve egyszerre említendő Berne tranzakció-analízisével. Azt a kérdést feszegeti, amelyet idős rokonom csak úgy szokott feltenni: "Hogy tehet(ett) ilyet tanult ember létére?!" Fáradozásom hiábavaló, hogy elmagyarázzam: az iskolai tananyagból sajnos kimaradnak azok a leckék, amelyek élni, másokkal bánni tanítanák meg az embert...
Egy példa a könyvből:
a gumicukorteszt


Walter Mischel pszichológus indította el a "gumicukorteszt" vizsgálatsorozatot a 60-as években. Négy éves gyerekeknek a következő ajánlatot tette: ha türelmesen várnak néhány percig, 2 gumicukrot kapnak, ha viszont úgy döntenek, hogy nem akarnak várni, azonnal kaphatnak egy gumicukrot. Egészen középiskolás korukig követte a vizsgált gyerekeket: eredményei alapján azok, akik a két azonnali gumicukrot választották, szociálisan sokkal rátermettebb serdülők voltak, mint azok, akik nem voltak képesek késleltetni vágyaik teljesülését.
Goleman szerint a vágyteljesítés késleltetésének képessége az érzelmi intelligencia egyik alaptényezője. Mi több, a gumicukorteszt kétszer olyan jó előrejelzés az érettségi eredményre vonatkozóan, mint a négy éves kori IQ-vizsgálat.



A könyv meggyőző stílusban érvel az érzelmek fontossága mellett; bemutatja őket biológiai alapjukkal és társas megítélésükkel együtt a maguk összetettségében. Miután megtudjuk, hogy az érzelmi intelligencia sokszor jobb előjelzője az életben elért sikereknek, mint a hagyományos intelligencia és megismerkedtünk az érzelmek anatómiájával, Goleman sorra veszi az érzelmi intelligencia jellegzetességeit az önismerettől az empátián keresztül a társas élet fortélyaiig. A harmadik rész az alkalmazott érzelmi intelligenciával foglalkozik: miért látja különbözően a házassági problémákat a férfi és a nő, milyen a szívvel végzett munka és mennyiben pszichoszomatikusak a betegségek. A negyedik rész a lehetőségeket taglalja: alapvető érzelmeinket a családban tanuljuk és sajnos szüleink legtöbbször maguk sem eléggé iskolázottak ezen a téren… Megtudjuk, hogy a traumát átélt személyek agyában élettani változások mennek végbe, de ezek ugyanúgy módosíthatók, mint velünk született - tehát genetikailag meghatározott - vérmérsékletünk: az a lényeg, hogy minél több funkciót kell átvennie a tudatosan befolyásolható agykérgi területeknek a primitívebb ősi struktúráktól. Az ötödik rész az érzelmi nevelésről, az érzelmi intelligencia fejlesztésére kidolgozott amerikai programokat ismerteti. Szerencsére arra utalnak a kutatások, hogy mind a veleszületett, mind a később szerzett hátrányok ledolgozhatók egy kis odafigyeléssel és akarattal.

Goleman könyve igen élvezetes olvasmány, bár az idegélettani részek talán nehezen érthetőek azok számára, akikben elhalványultak már a hajdani biológia-leckék az agy anatómiájáról. Élvezetességét fokozza rendszeres szemlélete: szinte mindenről szó van benne, amiről az érzelmek kapcsán érdemes beszélni, és fantasztikus érzés, hogy a korábban itt-ott olvasott, tanult kísérletek, modellek hogyan illeszkednek harmonikusan egymáshoz, hogy utat nyissanak egy átfogóbb érzelem-felfogásnak. A magyar fordítás általában véve jó, de némelyik kifejezés néha túl bravúrosra sikerült, és bennmaradt néhány amerikanizmus-anglicizmus is, amelyek az "özönvizet" kivéve nem zavaróak (özönvízen a fordító a hormonok áradatát érti).

Érdemes minden pszichológusnak, nevelőnek és emberekkel foglalkozónak elolvasnia és megtanulnia belőle legalább az alapokat. A tájékozódást rendszeres utalások, címek és függelékek könnyítik meg. Ideális esetben persze a pszichológusoknak és pedagógusoknak is vizsgázniuk kellene érzelmi intelligenciából, mert a társadalom elvárja, hogy "nevelők" legyenek, holott az egyetem csak a tudást önti a fejükbe.

Turóczi Attila
2000. augusztus

 
Oldal tetejére
 
 
 
Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
 
 
Copyright, Pszichológia Online, 2002.