Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
Pszichológia Online
 
Főoldal /Könyvismertetések / Oliver Sacks: Antropológus a Marson
 
 
 
 
mipszi.hu: Új irányok az iskolai tehetséggondozásban
HVG: Bagdy Emőke: Miért veszélyes, ha a gyerek mer nemet mondani?
hetek.hu: Generációkon át hat az iskolai erőszak
hvg.hu: Új vizsgálat: így is csillapítható a fájdalom gyógyszer nélkül
 
Pszichológiai konzultáció Budapesten
Lélekkel az Egészségért Központ
Bee-paletta
Újbudai Nevelési Tanácsadó
Nyomtatható verzió

Oliver Sacks: Antropológus a Marson

A neves idegyógyász professzor olyan eseteket ír le, amikor az idegrendszer sérülése folytán a személyek élete új irányt vesz: festőművész, aki nem lát színeket; autista, aki kitünő kutatóvá válik; vak masszőr, aki visszanyeri a látását, de ezzel mégsem tud élni; egy bölcs megvilágosodott, akinek valójában agydaganata van.

Vajon mi történik, ha egy festő elveszíti a képességét a színlátásra és a továbbiakban mindent csak a szürke árnyalataiban lát? Lehetséges-e, hogy egy autista személy kiemelkedő teljesítményt nyújtson az élet valamely területén, és nem csak olyan szűk értelemben véve, mint ahogyan azt az Esőember című filmben láthattuk, hanem például lehet-e belőle sikeres kutató? Valóban hatalmas előrelépést jelent-e egy vak számára, ha visszanyerheti látását, vagy inkább csak problémák adódnak egy olyan képesség lehetőségével, amelynek használatát soha nem tudja megtanulni?

Oliver Sacks Antropológus a Marson című könyve idén jelent meg magyarul az Osiris Kiadónál. A neves neurológia professzor olyan esetleírásokat közöl, amelyekben az agy bizonyos sérülései nagyban behatárolják a betegek lehetőségeit, képességeit. A leírások azonban elütnek a szokásos orvosi esettanulmányoktól: Sacks képzeletben a betegek bőrébe bújva próbálja megmutatni azt a világot, amely a különböző sérülések nyomán alakul ki a páciensekben. Lebilincselően izgalmas írásaiban nem pusztán tünet- és viselkedés együttest ír le, hanem az egyes emberek sorsa, érzelmei, látásmódja érdekli őt. Legtöbbször azt gondoljuk, hogy ezek az embereke elveszítenek valamit a betegséggel, emiatt hátrányos helyzetbe kerülnek az egészségesekkel szemben. Sacks izgalmas könyve ezzel éppen ellenkező üzenetet hordoz: a szükségből erény kovácsolható, a hiányok újabb látásmódhoz, valódi kreatív munkához és élethez vezethetnek.

Temple Grandin biológus, mérnök, kutató, és - talán ezek után meglepő módon - autista. Autizmusa okán roppant nehezen tud eligazodni az emberi kapcsolatokban, és óriási erőfeszítések árán tud csak valamelyest személyes, baráti kapcsolatokat fenntartani, de igen könnyen "érzi" egyes állatok hangulatát, így mérnökként és biológusként megfelelő farmokat, istállókat tervez, ahol az állatok a szokványos farmokhoz képest sokkal jobb körülmények között élnek. Vajon hogyan tud megküzdeni autizmusával egy kutatóvá lett ember? És hogyan fogadja őt a környezete, mit gondolnak a kollégák róla?

Jonathan I. egy baleset során agysérülést szenved, és az agy azon része sérül, amely a színek észleléséért és feldolgozásáért felelős, így innentől kezdve nem lát színeket, hanem csak a szürke árnyalatait. Ez nem egyszerűen olyan, mintha egy fekete-fehér tévén keresztül látnánk a világot, hanem attól rosszabb: a fehér már nem igazán fehér, inkább "piszkos" és visszataszító; az ételek és az emberi testek mind szürkévé változnak. Ráadásul nem csak a látásából, de a képzeletéből és az álmaiból is eltűnnek a színek. Mr. I. esetét az teszi különlegessé, hogy ő festőművész: festő, aki többé nem lát színeket. A könyvben megtalálhatunk néhányat a "színes", illetve "fekete-fehér" korszakából származó képeiből, ami plasztikusan mutatja meg a baleset utáni változást. Mindez hosszú hónapokon át igen elviselhetetlen állapot, de egy-két év elteltével fokozatosan felfedezi azt a gazdag formai világot, amit eddig nem láthatott, mert "zavarták" a színek. Hogyan találja meg helyét az új világban? Hogyan felejti el a színek eleinte elviselhetetlen hiányát?

Franco Magnani szintén festő, de ő egészen más jellegű problémával küzd: gyermekkora lakóhelyének képei rohanják meg, amelyet úgy érez, le kell festenie. Egyre inkább nem tud semmivel sem foglalkozni, csak ifjúságának helyszínével, és azzal, hogy azt meg kell örökítenie. Kapcsolata gyerekkora falujával furcsa kettősséget mutat: egyrészt szinte minden pillanatban oda vágyakozik, és számtalanszor elképzeli, hogy hogyan fog majd egyszer hazatérni, másrészt viszont többször elutasítja annak a lehetőségét, hogy visszautazzon szülőfalujába. Vajon mi történik akkor, amikor hosszú idő után végre valóban hazalátogat?

A számos izgalmas történeten keresztül közelebb juthatunk ezeknek a betegeknek az élményvilágához, érzéseihez, gondolataihoz, és egyben alaposabb képet kaphatunk önmagunkról is: hogyan működik az agyunk, idegrendszerünk hogyan dolgozza fel a bennünket érő ingereket, és ez hogyan határozza meg élményeinket.

Krajcsi Attila

 
Oldal tetejére
 
 
 
Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
 
 
Copyright, Pszichológia Online, 2002.