Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
Pszichológia Online
 
Főoldal /Könyvismertetések / Daniel Goleman: Társas intelligencia - az emberi kapcsolatok új tudománya
 
 
 
 
mipszi.hu: Új irányok az iskolai tehetséggondozásban
HVG: Bagdy Emőke: Miért veszélyes, ha a gyerek mer nemet mondani?
hetek.hu: Generációkon át hat az iskolai erőszak
hvg.hu: Új vizsgálat: így is csillapítható a fájdalom gyógyszer nélkül
 
Pszichológiai konzultáció Budapesten
Lélekkel az Egészségért Központ
Bee-paletta
Újbudai Nevelési Tanácsadó
Nyomtatható verzió

Daniel Goleman: Társas intelligencia - az emberi kapcsolatok új tudománya

A pszichológus berkekben már klasszikusnak számító Érzelmi intelligencia című könyv szerzője, Daniel Goleman az intelligencia újabb vetületét mutatja be. Míg az előbbi írása az egyénen belüli emocionális útvesztőkkel foglalkozik, a mostani a társak közötti viszonyokra irányítja a figyelmet, azt érzékeltetve, hogy a kettő együtt elengedhetetlen harmonikus lelki fejlődésünk szempontjából.




Nyitott Könyvműhely, Budapest 2007
504 oldal, 3480 Ft


Daniel Goleman célja egy olyan születésben lévő tudomány bemutatása, amely az eddigieknél mélyebb betekintést enged a személyközi kapcsolatok világába. Ennek az új tudományágnak - a kognitív társas idegtudománynak - egyik alapkijelentése, hogy az ember kötődésre született. Az eleinte nem kimondottan újszerűnek ható felfedezés attól válik izgalmassá, hogy a neurobiológia eredményeinek felhasználásával agyunk olyan tulajdonságai tárulnak fel, amelyek alapján a továbbiakban már indokolt az elnevezés: szociábilis agy.

A szerző figyelmének középpontjában az emberi kapcsolatokat szabályozó idegrendszeri folyamatok állnak, s az, hogy a szociális környezet miként hat az agysejtek biológiájára, a lehangoló vagy éppen vérpezsdítő emberi kapcsolatok milyen hatással vannak az immunrendszerünkre. Egyszerre rémülünk és könnyebbülünk meg, amikor kiderül, hogy a rossz interperszonális kapcsolat többet árthat, mint napi egy csomag cigaretta, és a súlyos betegségek egyik legfőbb gyógyszere lehet a kielégítő érzelmi kapcsolat.

A szerző olyan klasszikus teóriákból indul ki, mint Le Bon elmélete az érzelmi fertőzésről vagy Thorndike eredeti definíciója a szociális intelligenciáról. Az előbbi kapcsán kifejti, hogy az érzelmek ugyanúgy terjednek, mint a vírusok, így valahányszor társas interakcióba keveredünk, pozitív és negatív emóciók küzdelmének nyertesei vagy áldozatai lehetünk. A társas intelligencia (Thorndike behaviorista megközelítését kiegészítve) ezen interakciók szabályozását és tudatosságát jelenti, amellett, hogy őszintén és természetesen éljük meg őket. Ha magas szociális intelligenciával rendelkezünk, akkor finoman tudjuk hangolni társas kapcsolatainkat, érzékenyek vagyunk az egyes interakciók különbözőségeire, tudatában vagyunk az eltérő szociális helyezetek dinamikájának és jól alkalmazkodunk a társas élet esetleges játszmáihoz is. Mindennek az alapfeltétele az empátia, azaz a mások érzéseinek azonosítása, átélése és az azokra való megfelelő reagálás képessége. A spektrum széles, a kategóriák változatosak, a szerző pedig szemléletesen írja le mindezen képességek egészséges és patologiás dimenzióját. Így megismerünk számos pszichológiai kórképet is, amely a társas intelligencia (és az empátia) deficitjje vagy akár túlzott megléte miatt válik kórképpé. Megtudjuk, miért számkivetett az autista vagy az Asperger-szindrómás a társadalomban, vagy mitől kegyetlen, de bizonyos helyzetekben elbűvölő is a pszichopata vagy a nárcisztikus személyiség.
Goleman szélesebb társadalmi keretben is megmutatja a szociális intelligencia jelentőségét, amikor hangsúlyozza, hogy a társadalom a személyek közötti interakciók sorozatából épül fel, ezért akár a mozgatórugójaként is felfogható. A szociális intelligencia teszi hatékonnyá a vezetőket, a tanárokat, a politikusokat, az egészségügyben dolgozókat és a társadalom számos további részvevőjét, alapvetően befolyásolva a nagy egész működését. A fogalom bevezetésével Goleman a társadalomkritika területén is új nézőpontot vezet be.
A fenti két tétel összekapcsolásával, miszerint a társas intelligencia egyéni- és csoportszinten is a legfőbb hajtóerő, odáig jut el, hogy a szociabilitás a főemlősök és az ember legfőbb evolúciós túlélési stratégiája. E nélkül nem működhetne sem az egyén, sem a társadalom.
A szerző magabiztosan mozog a különböző pszichológiai iskolák között, eklektikus szemléletére jellemző, hogy a klasszikus kognitív-tanuláselméleti vizsgálatok tanulságait olykor pszichoanalitikus esetleírásokkal egészíti ki, tovább árnyalva a képet az új neurológiai kutatások eredményeivel is. Az utóbbi ugyanakkor ne riasszon el senkit, a szerző stílusára az amerikai pragmatizmus jellemző: minden elvont vagy "túl" tudományos eredményt szemléletesen és analógiákat használva mutat be, gyakorlati példákkal is összekötve őket.
A könyv tehát tudatosan olvasó-barát, minden fejezetet egy-egy személyes élmény, városi anekdota vagy tudománytörténeti pletyka indít, és így haladunk észrevétlenül az "igazi" tudomány mélyebb rétegei felé. Így aztán, ha figyelmesen olvasunk, nemcsak a neurobiológiai és -anatómiai tudásunk válik naprakésszé a témában, de azt is megtudhatjuk, mit köszönhet a kognitív idegtudomány Clint Eastwoodnak...


Szlankó Viola

2007. december 24.

 
Oldal tetejére
 
 
 
Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
 
 
Copyright, Pszichológia Online, 2002.