Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
Pszichológia Online
 
Főoldal /Könyvismertetések / Forgács Attila: Az evés lélektana
 
 
 
 
mipszi.hu: Új irányok az iskolai tehetséggondozásban
HVG: Bagdy Emőke: Miért veszélyes, ha a gyerek mer nemet mondani?
hetek.hu: Generációkon át hat az iskolai erőszak
hvg.hu: Új vizsgálat: így is csillapítható a fájdalom gyógyszer nélkül
 
Pszichológiai konzultáció Budapesten
Lélekkel az Egészségért Központ
Bee-paletta
Újbudai Nevelési Tanácsadó
Nyomtatható verzió

Forgács Attila: Az evés lélektana

Miért él sok helyen ma is az a szokás, hogy szentestén annyi felé vágnak egy almát, ahány családtag jelen van; majd miközben megeszik, ezt mondják: "Ha bármi öröm vagy bánat ér, gondolj azokra, akikkel almát ettél karácsonykor"? Ilyen és hasonló, az étkezési kultúránkat, viselkedésünket jellemző sajátságokra kapunk magyarázatot Forgács Attila, a Budapesti Corvinus Egyetemen oktató gasztropszichológia szakértő könyvéből.






Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004.

279 old

A könyv egyik fő erénye, hogy bárhol is nyitjuk ki, el lehet kezdeni olvasni: figyelmünket azonnal megragadja egy újdonság, vagy egy ismerős jelenség újszerű magyarázata. Ez a 20 éves előmunkálatok által érlelt mű valóban e hatalmas téma kvintesszenciáját adja a kezünkbe. Ne várjuk, hogy megszokott és ismerős dolgokat találunk benne, legyünk akár pszichológusok, akár táplálkozás szakértők, garantáltan meg fogunk lepődni. Ez a könyv megvalósítja azt a szinte lehetetlen feladatot, hogy egzakt tudományos gondolatmenetet szórakoztató műfajok ötvözetébe olt bele. A rekordok, az anekdoták, az aforizmák lekötik az olvasó agyának gyermeki, játékos részét, így az nem ágál minden lap után, hogy most már inkább Blikket olvasna vagy kereskedelmi adót nézne, sőt, még az akció- és horrorfilmek kedvelői is odaragadhatnak a könyv mellé...

A sablonos pszichológiai művek olvasásába belefáradt szakmabelieknek pedig Forgács Attila könyve valóságos felüdülés. A szerző grandiózus műveltségi anyagot vonultat fel: a mitológiától, az irodalmon át a nyelvészetig és antropológiáig mindenből merít, miközben alapvető gondolatmenete evolúciós pszichológiai - annak főáramától azonban elkülöníti magát a pszichoarcheológia, azaz lélektani régészet önmeghatározással. Ám a fő koncepció hasonló: jelenkori viselkedésünk messze nem független ötmillió éves múltunktól. A vadászó-gyűjtögető ember bennünk él; ideig-óráig háttérbe szoríthatják különféle kulturális szokások, egyéni elhatározások, mégis követeli a magáét, azaz minél nagyobb falatot az ételből és mindabból, ami átvitt értelemben "fogyasztható". A mai ember "gasztroskizofréniában" él: az ősi ösztönök azt diktálják, "kebelezz be minél többet", "tegyél szert minél hatalmasabb testre, hogy tekintélyes lehess és uralkodj másokon". Az utóbbi öt évtizedes trend viszont, szembeszállva az ötmillió éves, ha úgy tetszik, bölcsességgel, ha úgy tetszik, "mohó sapiens"-i ösztönvilággal, éppilyen mértéktelenül soványságra buzdít. És itt nem az ésszerű súlykontrollról van szó, amely az egészség számára kívánatos, hanem a nők számára kötelezően előírt soványságról. S hogy mi ennek a mélylélektani oka? A könyv elárulja majd. Ahogy azt is, miért egyre népszerűbbek, elsősorban férfiak körében, az extrém nagy izomtömeget elősegítő eljárások.

Érdemes tisztában lennünk ezeknek a viselkedéseknek a gyökerével, különösen azért, mert tragikus módon olykor önpusztításba sodorhatnak fiatal, addig életerős embereket.
A könyv célja: önismereti kalauzként szolgálni. Azt hiszem, erre mindannyiunknak szüksége van. Mivel pedig az evés alapvető életfunkció - egyidős az élettel -, az önismeretnek elengedhetetlen része az evési viselkedés feltárása is.

Jakabffy Éva

 
Oldal tetejére
 
 
 
Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
 
 
Copyright, Pszichológia Online, 2002.