Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
Pszichológia Online
 
Főoldal /Könyvismertetések / Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa Beszélgetések Feldmár Andrással
 
 
 
 
mipszi.hu: Új irányok az iskolai tehetséggondozásban
HVG: Bagdy Emőke: Miért veszélyes, ha a gyerek mer nemet mondani?
hetek.hu: Generációkon át hat az iskolai erőszak
hvg.hu: Új vizsgálat: így is csillapítható a fájdalom gyógyszer nélkül
 
Pszichológiai konzultáció Budapesten
Lélekkel az Egészségért Központ
Bee-paletta
Újbudai Nevelési Tanácsadó
Nyomtatható verzió

Feldmár András: A tudatállapotok szivárványa Beszélgetések Feldmár Andrással

"A szüleink életünk legelső hipnotizőrei" - állítja a magyar származású kanadai pszichoterapeuta, akinek csapongó gondolatait követve bejárhatjuk a tudatállapotok szivárványának széles spektrumát: a hipnózistól a fölébredésig, az őrülettől a révületig.







Könyvfakasztó Kiadó, 2006., 160 oldal, 2580 Ft


A tudatállapotok szivárványa egy szemeszternyi előadás-sorozat lejegyzetelt anyaga. Pontosabban: beszélgetés, véleménynyilvánítás, hangos elmélkedés, hiszen az egyes "órák" tematikája nem előre meghatározott, hanem a kérdések tükrében alakul. Így az egyes fejezetek meglehetősen eklektikusak, sehol a gondolatmenet megszokott lineáris szerkesztettsége. Egy-egy téma itt is, ott is felbukkan, a mű végére mégis felgombolyíthatjuk a gondolatok tekergőző, kusza fonalát.

Lapról-lapra haladva "különös", mondhatni "nem normális állapotokkal": pszichedelikus és pszichotikus élményekkel ismerkedhetünk meg, de legfőképpen a hozzájuk kapcsolódó félelmek mibenlétével.

A beszélgetés valahonnan onnan indul, hogy hipnózisban élünk, létezünk. A valóságnak csak igen kis szegletéhez van hozzáférésünk, s többnyire képtelenek vagyunk kilépni megszokott, ám igen szűk mozgásterünkből. E hipnózist szüleink és általában társas környezetünk idézte elő, akik gyerekkorunktól kezdve azt sugallták, hogy csak a "közös megegyezéssel megállapított valóság" létezik. Mást hinni, gondolni, érzékelni esztelenség. A hipnózis instrukcióit követve tehát szerepeket játszunk. S mert aggaszt bennünket, hogy elég jó alakítást tudunk-e nyújtani, szorongunk. Ha viszont inkább fölébredünk, s nem vagyunk hajlandóak, vagy képesek tovább játszani ezeket a szerepeket, akkor könnyen elmebeteggé nyilváníthatnak bennünket. Mert minden, ami más és furcsa, az egyben ijesztő is az emberek számára, ezért egyszerűbb bélyeget sütni rá, elkülöníteni, és kordában tartani, mint megismerni és elfogadni.

Az elmebetegség nem az egyetlen terület, ahol a könyv a "társadalom legitim álláspontját" támadja. Szemünkbe villan majd minden lapjáról, egy három betűs rövidítés: LSD. Az LSD kísérletekhez kapcsolódó pszichedelikus tapasztalatok ismertetése során izgalmas élményekről, meglepő kísérleti eredményekről olvashatunk, ám a gyakori említés, és az eltolódás az "LSD egy csodaszer" látásmód irányba, valamint az hogy nem kap kellő hangsúlyt, hogy nem kontrolálatlan tripekről van szó, sokak szemében LSD propagandává degradálhatja Feldmár mondandóját.

A szerző nem csak olyan "extrém" kérdéseket jár körbe, mint az elmebetegség, és az LSD. Foglalkozik számos mindennapi kapcsolattal, helyzettel, melyben félünk kilépni egónk korlátai közül, és közel kerülni valakihez, megtapasztalni az összeolvadás, a "minden egy " élményét. Csak néhány ilyet említve: szerelem, szex, halál. E félelem eredete kapcsán újra és újra előbukkan a születés és az anya-gyerek kapcsolat milyensége. Szemléltetésként, magyarázatként a szerző a misztikum és az ezotéria világába is elkalauzol bennünket. Különösen izgalmas rész az emberi lét új - a jelenlegi 3 plusz egy dimenziótól eltérő - tér-idő viszonyban való értelmezése.

Feldmár András lendületes, kifejező, öntudatos. Megdöbbent, határokat feszeget, tabukat szeg meg. Éppen ezért gyakran szélsőséges reakciókat, csodálatot vagy elutasítást vált ki az olvasókból. Rajongói újszerű látásmódját dicsőítik; bár az lényegét tekintve Szász és Laing óta nem annyira újszerű. Ellenzői LSD fogyasztásra buzdító sarlatánnak és a pszichiátria hitelét rontó mumusnak tekintik, ami elképzeléseinek túlzó leegyszerűsítéséből és egyes részleteinek szélsőséges felnagyításából adódhat. A tudatállapotok szivárványa nem isteni kinyilatkoztatás, és nem az ördög műve. Oktalanság minden szavát elhinni, és balgaság minden szavát elutasítani. A legjobban akkor járunk, ha annak tekintjük ami: egy izgalmas BESZÉLGETÉSnek, melyben valaki megosztja velünk tudását a lélek világáról.

Számtalan erénye és hibája is ebből fakad: könnyen olvasható, lendületes, mert az írott szakzsargon helyett a beszélt és közérthető nyelvet használja, ugyanakkor itt-ott előfordul téves hivatkozás, önellentmondás, pongyolaság is.
A pszichológia berkeiben járatosabbaknak nem feltétlenül nyújt új ismeretet, hiszen alapvetően az elődei által megszerzett és a szakmában közismert tudásanyagból merít. Izgalmas és tanulságos olvasmánnyá varázsolja azonban, hogy ismereteit és tapasztalatait saját szűrőjén átszűrve, újszerűen összevegyítve, eredetien fűszerezve, merészen tálalja.

Olvasói számára mindenesetre komolyan megfogadandó a szerzőt is jellemző, - s mindenki számára ajánlott - szkepticizmus: "semmit sem hiszek el, főleg azt nem, amit valaki mond nekem vagy azt, amit valahol olvasok, sőt, a saját élményeimet sem hiszem el. Az élményemet elhiszem, csak azt nem, hogy mit jelent."

Perényi Andrea

 
Oldal tetejére
 
 
 
Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
 
 
Copyright, Pszichológia Online, 2002.