Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
Pszichológia Online
 
Főoldal /Könyvismertetések / Zentai István-Tóth Orsolya: A meggyőzés csapdái
 
 
 
 
mipszi.hu: Új irányok az iskolai tehetséggondozásban
HVG: Bagdy Emőke: Miért veszélyes, ha a gyerek mer nemet mondani?
hetek.hu: Generációkon át hat az iskolai erőszak
hvg.hu: Új vizsgálat: így is csillapítható a fájdalom gyógyszer nélkül
 
Pszichológiai konzultáció Budapesten
Lélekkel az Egészségért Központ
Bee-paletta
Újbudai Nevelési Tanácsadó
Nyomtatható verzió

Zentai István-Tóth Orsolya: A meggyőzés csapdái

Előfordulhat, hogy egyes - logikusnak tűnő - érveléseket hallgatva meghatározhatatlan viszolygás vesz rajtunk erőt. Érezzük, hogy félrevezetők vitapartnerünk állításai, de nem tudjuk megragadni, miért. A tiszta racionalitás ilyenkor csődöt mond, a hétköznapi viták csapdáit személyesebb területen kell keresnünk.

Zentai István és - rövid lapozgatás után kiderül - Tóth Orsolya könyvében a szélesebb nyilvánosságot avatja be az érveléstechnika rejtelmeibe. Ne gondoljuk azonban, hogy újabb managerkézikönyv került a polcokra! A szerzők nem az offenzív érdekérvényesítéshez, sokkal inkább a gazdasági és politikai manipuláció kivédéséhez nyújtanak segítséget. Stílusuk világos és közérthető (ennek jegyében például a hivatkozásokat sem jelölik a szövegben), elemzéseik pedig inkább frappáns szociálpszichológiai meglátásokra épülnek, mint a formális és informális logika törvényszerűségeire.

Az utóbbiak persze megkerülhetetlenek a meggyőzés rafinériáinak ismertetésekor, de - hála az életből ellesett példáknak - csak egészen ritkán érzi az olvasó, hogy drillszerű szabályelsajátításra kárhoztatják. Különösen a fejezeteket lezáró "Gondolja tovább!" szekció bővelkedik találó illusztrációkban. Például: "Egy televízió-műsor népszerűsége csökkent. Ezt követően a műsort megelőző népszerű vetélkedőműsor szabályait jelentős mértékben egyszerűsítették. Gondolja tovább!"

A szerzők hangsúlyozzák, hogy a hétköznapi viták meglehetősen távol állnak a tisztán racionális eszmecseréktől - ahogyan a hétköznapi racionalitás is eltér a racionalitás ideáljától. Vita közben én- és világképünk, társadalmi pozíciónk foroghat kockán, ezért korlátozott képességeinken túl motivációink is torzítják érvelésünket. Tudatosan vagy tudattalanul nemcsak a logika, hanem a fair play szabályait is áthágjuk a győzelem érdekében. Visszaélünk partnerünk személyes fogyatékosságaival, felhasználjuk a látszatokat, fenyegetőzünk, esetleg tekintélyeket hívunk segítségül. Igyekszünk csapdába csalni ellenfelünket, ő pedig hasonló eszközökkel jelenik meg a küzdőtéren, ahol az igazság teljes kibontása korántsem elsődleges szempont.

Fokozottan érvényes mindez a nyilvános vitára és a médiaszereplésre. A könyvből megtudhatjuk, mit tegyünk például akkor, ha az elfogult riporter kérdésében hátrányos előfeltevést implikál ("Tervezi már, hogy leszokik a mellébeszélésről és a hazudozásról?"). Netán ha túl általánosan fogalmaz, hogy még inkább elrejtse a kérdésben rejlő üzenetet. Előnyösebb-e, ha korrekt módon elhatároljuk magunkat az előfeltevésétől, és felszólítjuk, hogy pontosítsa, tulajdonképpen mire kíváncsi? Esetleg használjuk ki a mozgásteret, melyet általános fogalmazásával szabadon hagyott, és kezdjünk ellentámadásba? "Riporter: Az egyik közismert napilap azt írta, hogy még nem fejeződött be az ön pártja kádereinek gazdasági kielégítése, még elhúzódik egy darabig a gazdasági hatalomátvétel, addig pedig nem számíthatunk igazi intézkedésekre. Mi a véleménye erről? Riportalany: Ismerve az ön által említett újság vezetőit, nem lep meg."

A vita bármelyik módozatát választjuk is, alapvető, hogy folyamatosan tudatában legyünk, milyen fegyverekkel zajlik a küzdelem. Zentai István és Tóth Orsolya könyve sokat segít abban, hogy átláthatóbbá váljon az arzenál.

Berky Tamás

2002. február

 
Oldal tetejére
 
 
 
Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
 
 
Copyright, Pszichológia Online, 2002.