Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
Pszichológia Online
 
Főoldal /Könyvismertetések / Vajda Zsuzsanna: Lélektankönyv
 
 
 
 
mipszi.hu: Új irányok az iskolai tehetséggondozásban
HVG: Bagdy Emőke: Miért veszélyes, ha a gyerek mer nemet mondani?
hetek.hu: Generációkon át hat az iskolai erőszak
hvg.hu: Új vizsgálat: így is csillapítható a fájdalom gyógyszer nélkül
 
Pszichológiai konzultáció Budapesten
Lélekkel az Egészségért Központ
Bee-paletta
Újbudai Nevelési Tanácsadó
Nyomtatható verzió

Vajda Zsuzsanna: Lélektankönyv

Alapos, a pszichológia (szinte) minden területét felölelő művet vehet kézbe az érdeklődő olvasó, mely a fontos elméleteket és fogalmakat tárgyalva lavírozik az érthetőség és a szaknyelv ingoványos talaján.

A pszichológia tankönyveket olvasva sokszor érezhetjük, hogy szerzőik igen nehéz helyzetben vannak. Egy-egy terület mindenre kiterjedő feldolgozása és ezzel együtt az olvashatóság - eladhatóság szabta terjedelmi korlátok betartása gyakran szinte megoldhatatlan nehézségeket támasztanak. Vajda Zsuzsanna azonban feloldja e gordiuszi csomót: nem vállal többet, mint amennyi egy 264 oldalas műbe belefér. Ha az olvasó híres pszichológusok önvallomásaira kíváncsi, netán róluk szóló anekdotákon merengene, akkor csalódni fog. Nem sorjáznak a többször és többféle variációban elvégzett kísérletek részletes leírásai sem.

A könyvnek egyes formai részeivel azonban egyáltalán nem lehetünk elégedettek. Talán csak a szigorú egyetemi szocializáción érlelt, akadémikus publikációs követelményekhez szokott kritikus észrevétele, hogy hiányoznak a könyvből a pontos és (szabályszerű) irodalmi hivatkozások és a szövegben említett tények alátámasztását hivatott táblázatok, grafikonok forrásának megjelölései. Ez azért különösen fájó pont, mert sok olyan tényszerű megállapítás is szerepel a könyvben, melyek egy-egy kutatásból kiragadva s általánosítva helyenként a női lapok színvonalára süllyesztik a Lélektankönyvet. Ilyen – érzésünk szerint – felszínes anyagot olvashatunk (többek között) a terhességről és születésről, vagy a kábítószerfogyasztás kulturális aspektusairól. Utóbbi esetben különösen szikárra fogta mondanivalóját a szerző. Az említett hiányosságokat enyhíti, de fel nem oldja, hogy minden fejezet végén – magyar nyelvű – ajánlott irodalomjegyzéket találunk, melyek elolvasásával az adott részterület mélyrehatóbb ismeretére lehet szert tenni (amennyiben időnk s pénztárcánk engedi). Ezúttal is nehezíti azonban a pontos tájékozódást, hogy egyes szerzők neve hibásan van feltüntetve (elbánt a nyomda ördöge mind Pratkanis-sal, mind Elliot Aronson-nal, de nem járt jobban Hunyady György sem).

Ami a könyv megközelítésmódját illeti, azt érdemes hangsúlyozni, hogy nem esik bele a pszichológia – s a pszichológus – mindenhatóságát hirdetők hibájába. Konzekvensen visszaköszön az olvasónak a pszichológiával kapcsolatos reális elvárások felé való ösztönzése:
"Az igazi pszichológusok nem csodatévők, hanem a szakmájukat jól ismerő és a problémák minden oldalát mérlegelő szakemberek, akik jól tudják: ugyanaz a körülmény más összefüggésben vagy egy másik egyénre egészen másként hathat."

A Lélektankönyv szerzőjének célja szemmel láthatóan az, hogy útmutatást nyújtson a pszichológia egyre szövevényesebbé váló labirintusában. Ebben igen jól értelmezhető vezető szálnak bizonyul az általa választott módszer, mellyel a pszichológia, mint tudomány fejlődésének áttekintését követi a részterületek, s az azokkal összefüggő problémák tárgyalása, valamint az utóbbiak közötti kapcsolatok megvilágítása.
A Lélektankönyv nem teszi le voksát egyik szakterület mellett sem. Ezzel is jó példáját mutatja a kívánatos hozzáállásnak, miszerint a pszichológia akkor művelhető hatékonyan, hogyha a XXI. századi élet szinte minden színterén megjelenő pszichés aspektust azonos értelmezési keretben szemlélhetjük.

Vajon választ tud-e adni a pszichológia a bölcs és boldog élet titkára? A Lélektankönyv elolvasása után a válasz egyértelmű: a pszichológia, s annak igazi művelői önmagában nem hozzák - merthogy nem hozhatják – el a "megváltást".

Az olcsón mért, "megváltó" pszichológia elmaradása mellett már nem ilyen üdvözlendő a pszichológiának, mint a modern kor kihívásaira válaszokat fogalmazó alkalmazott tudománynak a hiánya. A Lélektankönyv mintha kínosan igyekezne magát távoltartani napjaink egyénre – s különösen a sokszorosan veszélyeztetett fiatalabb korosztályra – gyakorolt hatásainak a pszichológiai ellátásban lecsapódó "eredményeitől". A könyvet olvasva mintha nem is léteznének az "újkori törzsi rítusok" (vásárlás és a partik világa), nem okoz problémákat a (számító)gépesített munkavégzés és kommunikáció, vagy az individualizálódás és a kommercializálódás ezer más jele.

Mindezzel együtt a mű "tankönyv"-mivolta ellenére több annál: megmutatja, hogyan gondolkozik a pszichológia, s felvázolja egy részét annak az ismeretnek, mellyel rendelkezünk "az emberi lélek modern tudomány által megismert világában".

Lévai Róbert
2001. július

 
Oldal tetejére
 
 
 
Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
 
 
Copyright, Pszichológia Online, 2002.