Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
Pszichológia Online
 
Főoldal /Könyvismertetések / Leon Festinger: A kognitív disszonancia elmélete
 
 
 
 
mipszi.hu: Új irányok az iskolai tehetséggondozásban
HVG: Bagdy Emőke: Miért veszélyes, ha a gyerek mer nemet mondani?
hetek.hu: Generációkon át hat az iskolai erőszak
hvg.hu: Új vizsgálat: így is csillapítható a fájdalom gyógyszer nélkül
 
Pszichológiai konzultáció Budapesten
Lélekkel az Egészségért Központ
Bee-paletta
Újbudai Nevelési Tanácsadó
Nyomtatható verzió

Leon Festinger: A kognitív disszonancia elmélete

Sok szakmabéli elfogadja, hogy Festinger híres elmélete a szociálpszichológia legkiemelkedőbb eredménye. Abban már nincs egyetértés, hogy ez az elmélet dicsősége-e, vagy a szociálpszichológia szégyene.

Kellemetlen érzés szembesülni azzal, hogy elfelejtettük meghívni egy barátunkat vacsorára, pedig megígértük neki. Amikor rádöbbenünk mulasztásunkra, két, egymással nehezen kibékíthető tény között kell harmóniát teremtenünk:

  1. szavahihető ember vagyok, nem szoktam csak úgy ígérgetni
  2. nem hívtam fel a barátomat.
Leon Festinger arra keresi a választ, hogy mi történik, amikor valami olyasmit teszünk, ami nem egyeztethető össze azokkal az értékekkel, melyeket általában fontosnak tartunk, illetve fontos-e számunkra, hogy gondolataink logikailag ne mondjanak ellent egymásnak. Az elmélet alapgondolata, hogy amint magunkra, vagy a világra vonatkozó vélekedéseink között, vagy ezek és tényleges cselekedeteink között ellentmondást tapasztalunk, disszonanciát élünk át. A kognitív disszonancia szorongáskeltő állapot, melyet feloldani igyekszünk, mégpedig a disszonancia csökkentésével.

Ha például nem hívtam fel barátomat, három módon csökkenthetem kellemetlen érzéseimet:
  1. megváltoztahatom viselkedésemet (vagyis felemelem a kagylót és meghívom másnapra)
  2. megváltoztatom környezetemet (kidobom a vacsorát és elmegyek inkább bowlingozni)
  3. vagy olyan új ismereteket keresek, melyek csökkentik a disszonanciát (pl. eszembe jut, hogy a barátom is meghívhatna egyszer, és különben sem túl szórakozatató a társasága).
Az elmélet mai szószóli közül sem tudja mindenki, hogy Festinger eredetileg a rémhírek terjedésének vizsgálatából levont követekeztetések alapján jutott el a kognitív disszonancia modelljéig. Megfigyelte ugyanis, hogy nagyobb katasztrófák után az emberek különösen fogékonyak különféle rémhírek elfogadására - mégha ezeknek semmiféle alapjuk sincsen. Ezt ő azzal magyarázta, hogy a hírek mintegy igazolják a katasztrófa miatt megrémült emberek szorongásait. Nem szorongáskeltőek tehát, hanem szorongás igazolóak. Az emberek a rémhírekkel olyan információhoz jutnak, mely összhangban van (konszonáns) a katasztrófa miatt kialakult félelmükkel.

A kognitív disszonancia elmélete nem sokkal megszületése után a szociálpszichológia egyik megkerülhetetlen pontjává nőtte ki magát. Festinger módszertani alaposságát követve kísérletek sorával próbáltak választ adni az újabb és újabb felmerülő kérdésekre. Az elmélet hatását csak növelte, hogy ebben a témakörben - azaz gondolataink ellentmondásosságával, konzisztenciájával kapcsolatban - még két fontos modell született ugyanebben az időben. Az egyik a neobehaviorista Osgood, a másik pedig az alaklélektani orientációjú Heider elmélete. (Festinger elméletét mai fogalmainkkal kognitív megközelítésűnek mondanánk, noha ő a megismerő folyamatok mellett a motivációra is lényeges hangsúlyt helyez.) Az egymástól lényegében függetlenül, eltérő kiindulópontról megalkotott modellek képviselői hamarosan végeláthatatlan vitákba bocsátkoztak. Mint az a könyv előszavából is kiderül - melynek szerzője, Hunyady György szociálpszichológus néhány személyes élmény lábjegyzetbeli közlésével könnyíti meg számunkra a korszak megértését -, a Heider házaspár még sok év múltán is "szellemi eltulajdonítással" valamint a "fogalmi konstrukciók elnagyoltságával" vádolja Festingert egy "békés teázás" közben.

Olyan sokan és olyan élesen támadták, hogy Festinger végül a 60-as évek derekán elhagyta a szociálpszichológia területét és az emberi nem genezisével, majd középkori történeti problémákkal kezdett foglalkozni. Nagy hatású szociálpszichológiai elméleteihez - melyek közül csak egy a kognitív disszonancia elmélete - ritkán, csak egy-egy keserű megszólalás erejéig tért vissza.

Festinger A kognitív disszonancia elméletében sok, a hétköznapi életben saját bőrünkön tapasztalt jelenségből kiindulva jut el igazán nagy horderejű, társadalmi - politikai jelentőségű kérdésekig. A könyv szerkezete világos és jól követhető, a fontosabb elméleti megfontolásokat kifejtő fejezeteket rendre empirikus fejezetek követik. A kötetet az érdekfeszítő kísérleti eredmények és a szellemes kísérleti helyzetek ismertetése teszi igazán olvasmányossá. Festinger klasszikus könyve tartalmas és szórakoztató időtöltést igér, az egyéni gondolkodás problémái iránt fogékony olvasóknak és a tágabb társadalmi kérdések iránt érdeklődőknek egyaránt.

Ványai Adrienn
2000. november

 
Oldal tetejére
 
 
 
Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
 
 
Copyright, Pszichológia Online, 2002.