Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
Pszichológia Online
 
Főoldal /Könyvismertetések / Haim Ginott: Szülők és gyermekek
 
 
 
 
mipszi.hu: Új irányok az iskolai tehetséggondozásban
HVG: Bagdy Emőke: Miért veszélyes, ha a gyerek mer nemet mondani?
hetek.hu: Generációkon át hat az iskolai erőszak
hvg.hu: Új vizsgálat: így is csillapítható a fájdalom gyógyszer nélkül
 
Pszichológiai konzultáció Budapesten
Lélekkel az Egészségért Központ
Bee-paletta
Újbudai Nevelési Tanácsadó
Nyomtatható verzió

Haim Ginott: Szülők és gyermekek

Képzelje el, hogy kisiskolás fia rossz jegyet hoz haza matematikából, és azt mondja: "Nem vagyok jó matekból, olyan buta vagyok." Ön mit válaszol?

a.) Igen, hát tényleg elég gyenge vagy matematikából.
b.) Nem vagy buta.
c.) Ha többet tanulnál, jobb lennél.
d.) Sokat aggódhatsz amiatt, hogy megbuktatnak.

Mielőtt elárulom, melyik a szülő és gyerek közötti párbeszédet leginkább őszinte irányba terelő, leginkább építő jellegű reakció, hadd vegyem sorra Ginott szemével a kommunikáció legfontosabb buktatóit.

Az értékelő jellegű bírálatot tartalmazó megjegyzések és kérdések, az utasítások a szülői odafordulás és igazi érdeklődés hiányát sugallják, növelik a gyerek szorongását. A "Majd én most megmutatom, hogy kell ezt csinálni!", "Épp elég nagy vagy már ahhoz, hogy tudd ezt," "Nem tehet róla - ilyen ügyetlen" típusú kommentárok csak szükségtelenül rontják a gyerek énképét, csökkentik önbizalmát.
Ginott szerint a gyerekkel való kommunikáció művészet - nem egyszerű feladat, de pár alapelv szem előtt tartásával nem lehetetlen úgy alakítani, hogy a gyerek kiegyensúlyozott személyiségformálódását segítse elő, reális önértékelésre és felelősségtudatra ösztönözze. A legfontosabb, amit sosem szabad elfelejteni: el kell ismerni a gyerek érzelmeit. Szülők és gyermekek c. könyvében Ginott sok példával illusztrája, a szülő mennyire megkönnyíti gyermeke dolgát, ha értékelés, bírálat vagy utasítás helyett egyszerűen szavakba önti, amit lát, kimondja, amit gyermeke érezhet:

Fiú: Én buta vagyok.
Apa: (komolyan) Valóban így érzed, ugye? Tényleg nem gondolod magadról, hogy okos vagy?
Fiú: Nem.
Apa: Sokat rághatod magad emiatt.
Fiú: Sokat bizony.
Apa: Az iskolában biztosan sokszor félsz... félsz, hogy megbuksz, félsz, hogy rossz jegyet kapsz. Ha a tanár felhív, összezavarodsz. Félsz, hogy nevetségesen fog hangzani, amit mondasz, félsz, hogy a többiek kinevetnek .(...)
Ide figyelj kisfiam, az én szememben te rendes ember vagy. Neked azonban most más véleményed van magadról. (23.o.)

A szülő sokat segíthet azzal, ha szavakba önti gyermeke szorongásait - ennek persze előfeltétele, hogy el kell tudni fogadnia azokat. Egy szülő se szereti beismerni, hogy gyermeke esetleg sikertelen, vagy annak érzi magát, pedig a gyereknek fejlődése során - szükségképpen - sokszor kell szembenéznie csalódásokkal. A gyermeket a kudarc önmagában is megrémíti, ráadásul hajtja a vágy, hogy szüleinek megfeleljen, ne okozzon csalódást. A szülő problémát lekicsínylő magatartása nem a problémát szünteti meg, hanem a szülővel való kommunikációt ássa alá. A gyerek érzelmeinek elfogadása és kimondása arról tanúskodik, hogy a szeretett szülő a nem kívánatost is el tudja fogadni, ezzel megszüntve a szorongás egyik legjelentékenyebb forrását, a szülői szeretet megvonásától való félelmet. Emellett a gyereket is megtanítja arra, ne féljen szembenézni a nem kívánatossal, egyben mintát is szolgáltat arra, hogyan fejezze ki negatív érzelmeit, szorongását.

Ginott könyvének ez az alapgondolata vissza -vissza tér, amint a mindennapi életből vett példákkal, párbeszédekkel és esetekkel illusztrálva vezeti végig az olvasót a családi konfliktusok lehetséges forrásain. Szemléletmódja egy pillanat alatt világossá és érthetőve teszi az olyan forgatókönyv szerű helyzeteket, melyek mindannyiunk gyerekkorát biztosan végigkísértették. A reggeli ébredés körüli hercehurca, a házi feladat körüli viták, a zenetanulás, a házimunkában való részvétel csak pár a rengeteg helyzet közül, melyek a könyv olvasása során új megvilágításba kerülnek. Tanácsait, melyek a dícséret és bírálat építő jellegű alkalmazására, a fegyelmezés módjaira vagy éppen a szexuális nevelésre vonatkoznak, igencsak megszívlelendőnek érzem.

Tartozom még egy helyes megoldással. Remélem, ha most visszaugrik cikkem elejére, a napnál is világosabb lesz, hogy a válasz miért d.).

Ványai Adrienn
2000. október

 
Oldal tetejére
 
 
 
Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
 
 
Copyright, Pszichológia Online, 2002.