Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
Pszichológia Online
 
Főoldal /Könyvismertetések / Daniel Schacter: Emlékeink nyomában
 
 
 
 
mipszi.hu: Új irányok az iskolai tehetséggondozásban
HVG: Bagdy Emőke: Miért veszélyes, ha a gyerek mer nemet mondani?
hetek.hu: Generációkon át hat az iskolai erőszak
hvg.hu: Új vizsgálat: így is csillapítható a fájdalom gyógyszer nélkül
 
Pszichológiai konzultáció Budapesten
Lélekkel az Egészségért Központ
Bee-paletta
Újbudai Nevelési Tanácsadó
Nyomtatható verzió

Daniel Schacter: Emlékeink nyomában

Lehetséges, hogy valaki egy brutális gyilkosság elkövetőjeként ne emlékezzen arra, amit tett? Valóban létezik-e a pszichoanalízis által hirdetett elfojtott gyermekkori szexuális trauma? Vajon képesek-e új dolgokat tanulni az amnéziások? Ezekre a kérdésekre keresi a választ Daniel Schacter Emlékeink nyomában című könyvében.

Ha nem működne jól az emlékezetünk, akkor mindig minden alkalommal a telefonkönyvből kellene kikeresni a barátunk telefonszámát, és mindig felírni, hova parkoltunk az autónkkal. Végső soron úgy járnánk, mint a Schacter által is idézett Száz év magány című Gabriel García Márquez regény szereplői, akik egy titokzatos kórban kezdték elveszíteni az emlékezetüket, és minden tárgyra rá kellett írni a nevét, hogy tudják micsoda és mire való. Daniel Schacter neves emlékezetkutató, ebben a lenyűgöző könyvben áttekinti az emberi emlékezettel kapcsolatos eddigi kutatások eredményeit.

Az emlékeink korántsem olyan pontosak, mint amilyennek sokan gondoljuk. Igaz ugyan, hogy sok mindent tárolunk az emlékezetünkben, de ezek az emlékek sokat torzulnak és nagyon sok részletükben pontatlanok. Ez a kérdés természetesen távolról sem elméleti, nagyon is jelentős lehet emlékeink pontossága például a bírósági tárgyalásokon, ahol sokszor a szemtanúk emlékei alapján döntik el, hogy a vádlott valójában bűnös vagy nem. Ez kiemelkedő jelentéseket kapott a gyermekzaklatási pereknél, ahol a gyermekeknek kell felidézniük a történteket, habár tudjuk, hogy a gyermekek emlékezete sok esetben elmarad a felnőttekétől. Kelly Michelst például pontosan emiatt zárták börtönbe (majd engedték ki később).

Szintén vitás kérdés az emlékezet a háborús perekben. Egy amerikai férfit például sokan Rettegett Ivánként, egy kegyetlen népirtóként, ismerték fel, később azonban kiderült, hogy a férfi csak idősebb korában hasonlított Rettegett Ivánra, a tanúk fiatalkori képein, amikor állítólagos gonosztetteit csinálta, nem ismerték fel. Vajon hogyan lehet, hogy ennyi tanú ilyen egybehangzóan állítsa ugyanazt a valótlan dolgot – lehet, hogy emlékezetünk mégsem olyan pontos, mint hittük?

Még érdekesebb téma a könyvben az amnéziások leírt esetei. Egy férfi azzal megy oda az utcán álldogáló rendőrhöz, hogy fáj a háta, és miután kórházba viszik jön rá csak, hogy nem tudja felidézni a nevét, és azt sem, hogy hol lakik. Más esetekben egyes agysérülések következtében léphet fel amnézia, aminek alapvetően két fajtája létezik: retrográd amnézia, amikor az ember a sérülés előtti emlékeit elveszti, de képes új dolgokat megtanulni, valamint az anterográd amnézia, amikor emlékszik a régi eseményekre, de az új dolgok megtanulására képtelen. Az ilyen betegnek, aki nem tud újat tanulni, minden egyes alkalommal be kell mutatkozni, habár érdekes módon a legtöbbjükkel lehet értelmes beszélgetést folytatni. Vajon miért van az, hogy képesek emlékezni a pár perccel ezelőtt elmondottakra, azonban hosszabb idő elteltével képtelenek ugyanarra visszaemlékezni?

Sokat vitatott téma a hipnózisban felhozott gyerekkori szexuális zaklatások igazságtartalma. Sokan azért járnak pszichiáterhez, hogy valamilyen felmerült gondjukra segítsen gyógyulást találni, a bajok gyökerét pedig a pszichoanalízissel és hipnózissal foglalkozó pszichiáterek sokszor a gyermekkori traumákban, megrázkódtatásokban keresik. Sokak szerint azonban ezek a sötétből előrángatott emlékképek nem igazak, olyannyira, hogy az ilyen módon megvádolt szülők még egy egyesületet is alapítottak a további hamis megvádolások megakadályozására.

Szó esik még egy kisfiúról, aki szóban semmire sem emlékszik az újonnan történtekből, azonban pontosan le tudja írni. Ő többszörös személyiségű beteg, aki nem emlékszik dolgokra, amit a másik személyisége tanult meg.

A könyv nagyon könnyű nyári olvasmányt ígér, és különösen kiemelendő, hogy Schacter azokat az elméleteket is bemutatja, amelyekkel nem ért egyet, így meghagyva az olvasónak a lehetőséget a saját véleményalkotásra.

Ivády Rozália Eszter
2000. augusztus

 
Oldal tetejére
 
 
 
Megjelenés a PO-n  |  Szakemberek  |  Eseménynaptár  |  Képzés  |  Könyvek  |  Linkek
 
 
Copyright, Pszichológia Online, 2002.